Zöldüzemanyag

  Sajnos a biodízelre vagy a tisztított étolajalapú üzemanyagra és más alternatív energiahordozókra még mindig várnia kell a hazai autóstársadalomnak, 2007-ben viszont megjelent a hazai piacon az első zöldüzemanyag, a bioetanol-tartalmú E85, és üstökösszerű karriert futott be. Mostanra állítólag 400-nál is több kúton lehet tankolni, és bár a hagyományos üzemanyagokhoz képest még mindig csak töredéket tesz ki az E85-forgalmazás, azért ez akkor is néhány millió litert jelent. (Összehasonlításul: az éves magyarországi benzinfogyasztás másfél milliárd liter körül van.)

  A hirtelen népszerűség okát talán a magyar autósok árérzékenységében kereshetjük, hiszen az E85 még most is egy jó százassal olcsóbb, mint a 95-ös benzin, és ez - valljuk be - komoly érv. Mégis, az utóbbi időben több ellenérvet is megpróbálnak megfogalmazni az ellenérdekelt (többnyire feltehetően az olajiparban érdekelt, vagy általuk finanszírozott ;-) felek. Ilyen a többletfogyasztás kérdése, hiszen a szesznek alacsonyabb az energiatartalma, ergo többet kell belőle elégetni, mint benzinből.

  Ez természetesen igaz: az E85-ből valamivel többet eszik a motor, mint benzinből, bár nagyon megoszlanak a vélemények, hogy ez mennyit is jelent. Az "alkoholisták" "óh hát észre sem vettem, hogy többet fogyaszt"-jától a csalódottak "50%-kal többet evett"-jéig igen széles a skála. A "szakemberek" szerint a reális többlet 15 és 30 % között van.

  Megéri-e tehát, hogy ha E85-öt tankolok? A pontos válasz az, hogy a fene tudja, hiszen ez függ a motorvezérlés beállításától és persze a vezetési stílustól is, ugyanis az etanolos üzemanyag 105-ös oktánszáma és az ezzel járó teljesítménynövekedés némileg "sportosabb" vezetésre is csábíthat.

  Tegyük fel, hogy az autó mondjuk 6,5 litert fogyaszt százon (ez szerintem egy átlagos, jó adat), ami a mai átlag benzinár (385 Ft) mellett 2502 Ft-ot jelent 100 km-en. Ha E85-ből 20%-kal többet fogyaszt, akkor az 7,8 litert jelent, amivel az átlagos E85-ár (282 Ft) esetén 2200 Ft jön ki. A valós megtakarítás tehát 12% körül alakul, ami valóban szerényebb, mint amit az ártábla sugall, mégis érdemes elgondolkodni rajta. Komoly cégek biztosan ölni tudnának azért, hogy 10-12%-kal csökkenthessék a közlekedési költségeiket, de a végső konzekvencia mégis az, hogy érdemes leülni egy papírral és ceruzával (a magamfajta kényelmes embernek még számológéppel is), és konkrétan ki kell számolnia.

  Úgy tűnik, megéri. 

 Az olajlobbi érdekeit védő ál-környezetvédők sokféle érvet próbálnak felhozni a zöldüzemanyagok ellen, amelyek között a fő helyek egyikét foglalja el gazdaságosság kérdése. Vagyis, hogy a zöldüzemanyagok előállítása pénzügyileg illetve a környezetvédelem szempontjából megéri-e.

 Nos, ami az utóbbit illeti, nehéz helyzetben vannak az ellendrukkerek, hiszen a biodízel és különösen a bioetanol elégetése folyamán felszabaduló káros anyagok töredékét jelentik az olajszármazékok elégetése során kibocsátottnak, vagyis a zöldüzemanyagok a "helyi emisszió" tekintetében verhetetlenek. A bioetanol, vagyis az etilalkohol sokkal tisztábban ég, mint a benzin: csaknem harmadannyi a szénmonoxid-kibocsátása, egyötöde a kénmonoxidé stb.

 Mivel ez vitathatatlan, ezért felmerül a teljes folyamat vizsgálata, vagyis, hogy a növények (kukorica, cukorrépa, cukorcirok, repce, napraforgó stb.) termesztése folyamán kibocsátott káros anyag, illetve az előállítás során felhasznált energia vajon nem billenti-e fel az egyébként pozitív mérleget. Nos, a termesztés és a gyártás persze árnyalja a képet, de az ezt felemlegető ellenzők, valahogy mindig elfelejtik megemlíteni az olajszármazékok kitermelése, előállítása, szállítása és terjesztése során felhasznált energiát és kibocsátott szennyezést. És még csak nem is az Irakban égő olajkutak, vagy a Mexikói-öböl olajban fuldokló madarainak képére kell gondolnunk, hanem egyszerűen csak arra, hogy ha a kitermelés, a sok ezer kilométeres vezetékek, a tartályhajók, a csőhálózatok, a tartálykocsik és a terjesztés megannyi szükséglete folyamán felhasznált energiát és kibocsátott szennyezést is hozzáadjuk a versenytárs "előéletéhez", akkor bizony megint csak oda lyukadunk ki, hogy jobban járunk a helyben (mondjuk kontinensen belül, vagy akár az országban) termelt üzemanyaggal, mint a világ másik feléből ideszállítottal, még akkor is, ha a pálinkafőzés természetesen mindig energiaigényes.

 Szerencsére azért ez utóbbit még nem támadják.