Az olajlobbi érdekeit védő ál-környezetvédők sokféle érvet próbálnak felhozni a zöldüzemanyagok ellen, amelyek között a fő helyek egyikét foglalja el gazdaságosság kérdése. Vagyis, hogy a zöldüzemanyagok előállítása pénzügyileg illetve a környezetvédelem szempontjából megéri-e.
Nos, ami az utóbbit illeti, nehéz helyzetben vannak az ellendrukkerek, hiszen a biodízel és különösen a bioetanol elégetése folyamán felszabaduló káros anyagok töredékét jelentik az olajszármazékok elégetése során kibocsátottnak, vagyis a zöldüzemanyagok a "helyi emisszió" tekintetében verhetetlenek. A bioetanol, vagyis az etilalkohol sokkal tisztábban ég, mint a benzin: csaknem harmadannyi a szénmonoxid-kibocsátása, egyötöde a kénmonoxidé stb.
Mivel ez vitathatatlan, ezért felmerül a teljes folyamat vizsgálata, vagyis, hogy a növények (kukorica, cukorrépa, cukorcirok, repce, napraforgó stb.) termesztése folyamán kibocsátott káros anyag, illetve az előállítás során felhasznált energia vajon nem billenti-e fel az egyébként pozitív mérleget. Nos, a termesztés és a gyártás persze árnyalja a képet, de az ezt felemlegető ellenzők, valahogy mindig elfelejtik megemlíteni az olajszármazékok kitermelése, előállítása, szállítása és terjesztése során felhasznált energiát és kibocsátott szennyezést. És még csak nem is az Irakban égő olajkutak, vagy a Mexikói-öböl olajban fuldokló madarainak képére kell gondolnunk, hanem egyszerűen csak arra, hogy ha a kitermelés, a sok ezer kilométeres vezetékek, a tartályhajók, a csőhálózatok, a tartálykocsik és a terjesztés megannyi szükséglete folyamán felhasznált energiát és kibocsátott szennyezést is hozzáadjuk a versenytárs "előéletéhez", akkor bizony megint csak oda lyukadunk ki, hogy jobban járunk a helyben (mondjuk kontinensen belül, vagy akár az országban) termelt üzemanyaggal, mint a világ másik feléből ideszállítottal, még akkor is, ha a pálinkafőzés természetesen mindig energiaigényes.
Szerencsére azért ez utóbbit még nem támadják.
